Gyógyír a hanyatló magyar vidék feltámasztására vagy csak játékpénz? A bajor Chiemsee tóvidékről elnevezett chiemgauer valódi és elfogadott regionális pénzeszközzé vált pont akkor, amikor a globális gazdaság diadalmaskodott.
Különösen érdekes a német kísérlet a jelenlegi világválságban, amikor az emberek kezdik elveszíteni a papírpénzbe vetett hitüket.
Esélytelenek vagyunk az óriásvállalatokkal szemben, egyre több kisebb vállalkozás lehetetlenül el, és emiatt nemcsak a munkahelyek, hanem a közösségi szellem is eltűnik. Ismerős a helyzet? De itt most nem Magyarországról, hanem Prien am Chiemsee-ről, egy gyönyörű, tízezer lakosú németországi városról van szó (honlapja: prien.de). Az egyik helyi tanár eltöprengett azon a megállapításon, miszerint a történelem során minden pénzügyi rendszer előbb-utóbb (30, 50, 70 év elteltével) összeomlik. Vajon miért van ez? Emellett a bajor fiatalembert évek óta foglalkoztatja, hogy a globalizálódó világban miként tudnák jobban érvényesíteni a helyi érdekeket. Miért ne lehetne tartós helyi jellegű pénzrendszert létrehozni?
Christian Gelleri barátaival együtt három évig azon töri a fejét, hogyan lehetne a tettek mezejére lépni. A régiómegváltó fiatalemberek még akkor sem csüggednek, amikor a legelső kísérlet zátonyra fut. Második nekifutásra papírpénzt bocsátanak ki saját munkahelyükön, meggyőzik kollégáikat és a helyi cégeket a papír értékállóságáról, és az évek során egyre többen beszállnak a ?játékba?.
Bankár lett a tanárból
Így lesz váratlanul híres ember Christian Gelleri: ami egy félreeső városkában élő önfejű emberek játékszerének tűnt, az a nemzetközi sajtóban komoly vitákat vált ki, és a nagy válság kitörésekor hirtelen felkelti a komoly közgazdászok érdeklődését is.
?Miért menjek vásárolni a regionális valutával, ha ezt euróval vagy más módon is megtehetem?? ? kérdik a kételkedők. Ez igaz, a forgalmat euróval is serkenthetjük a régión belül. Ám Gelleri és barátai lépésről lépésre egyre több embert tudtak meggyőzni arról, amit Magyarországon még igen kevesen értenek: a helyi pénzzel a helyi vállalkozókat segítik, vagyis az alpesi régióban élő embereket és a munkahelyek megtartását. A chiemgauernek nevezett bón, amellyel éppen úgy be lehet vásárolni, mint a ?nagy valutával?, most már egyfajta másként gondolkodást eredményez: ?Akinek a kezébe adom, arra gondol, hogy ?ezt a pénzt nekem itt a régióban kell elköltenem, a játékszabályokhoz kell tartanom magam. ? Amikor ő is vásárol valamit, a pénz új gazdája ugyanígy gondolkodik, és ez az egész rendszerre kihat.? Kialakul az a háló, amely együttműködésre ösztökéli az embereket azért, hogy megváltoztassák a világot a saját elgondolásuk szerint. Így a chiemgauer valóságos közösségépítő-teremtő eszközzé válik.
Gyorsan forgó pénz
De vajon hogyan működik ez a helyi fizetőeszköz? Az első sikertelen kísérletek után a vidéki közgazdászok abban látták a siker zálogát, hogy már az elején minél több helyi cég elfogadja a kiegészítő fizetőeszközt. Egy pénzkibocsátó közhasznú társaságnál egy euróért egy chiem gauert lehet venni (létezik 1, 2, 5, 10, 20 és 50 egységnyi bankó). A befizetett pénz pedig fedezetként a helyi bankban kamatozik.
A bevezetés legfontosabb része a marketing volt. Meg kellett győzni a helyieket, hogy ez a rendszer bár szokatlan, mégsem bonyolult, és valóban az ott élők érdekeit szolgálja. Erre ideális terep az iskola, mert ott rengeteg emberrel lehet kapcsolatba kerülni, és egy tanárról az embernek nem az jut eszébe, hogy spekulál vagy nyerészkedik. Ahogyan sikerült meggyőzni a szülőket, úgy bővült a regionális valutát elfogadók köre.
A helyi patikus éppen úgy elfogadja a 14 különböző biztonsági jellel ellátott bónt, mint a látszerész, a vendéglős, az adótanácsadó, az építész, az asztalos. Induláskor csak 20 merész vállalkozó akadt, és az éves forgalom 70 ezer c h i em g a u e r volt. De ez mostanra 600 vállalkozóval 3 millió chiemgauernyi forg a l ommá (900 millió forint) nőtte ki magát.
Tudják, hogy a pénzt továbbadhatják, vagy euróra visszacserélhetik az egyesületnél. Ilyenkor persze 2+3 százalék levonásra kerül. Kéts zázalék illeti a rendszer-gazdát, aki a bankók avagy bónok gyártásáért és biztonságáért felel, három százalékkal pedig egy szabadon választott helyi projektet támogatnak, ilyen a tűzoltóság, az iskola, a kórház.
A pénz tudvalévően csak akkor tölti be gazdaságélénkítő szerepét, ha minél gyorsabban cirkulál. Ezért azt találták ki, hogy negyedévente az értékpapír 2 százalékot veszít az értékéből. A bankó élettartamát egy (a képünkön látható) bélyeggel lehet meghosszabbítani, ami egy évben nyolc százalékot jelent. A ?büntetőbélyeg? (amelynek bevételeiből ?önkéntes adóként? szintén részben helyi egyesületeket támogatnak) arra ösztönzi a vállalkozókat, hogy a chiemgauert a régió határain belül vásárlásra, ne pedig spekulációra használják fel ? tehát nem érdemes felhalmozni.
Éppen az a cél, hogy a pénz a péktől a malomhoz, onnan a fűszereshez vagy a géplakatoshoz kerüljön, és ez által a Chiem see környékén belül tovább forogjon. A szokatlan rendszer elfogadottságát a számok bizonyítják a legjobban: az első évben a chiemg a u e r 90 száza lékát váltották vissza euróra, a másodikban 60, a harmad i k b a n 50 százalékát ? de a negyedik esztendőben már csak 35 százalékát.
Társadalmi munkában a helyi iskola tanulói gondozzák a fizetőeszköz rendszerét. A cégektől azt a visszajelzést kapták, hogy a chiem gauer elfogadásával forgalmuk 10?15 száza lékkal (!) emelkedett. Gelleri tanár úr szerint a vidéki élet legfőbb súlypontjai az élelmiszer, az energia, az építőanyag és a közlekedés ? m á r p e d i g mindezt helyi szinten lehet előállítani. Csak azért kell messzebbre menni, ami a régióban nincs meg, vagy nehezen elérhető.
Aki a chiemgauert használja, szolidaritást vállal szűkebb hazájával. ?Figyel arra, ami ebben a körzetben elérhető, és amiért nem kell a szomszédba menni. A cél az, hogy az ezekhez szükséges eszközöket a régióban lehessen előteremteni. Így a környéken megmaradnak vagy kifejlődnek azok a lehetőségek, amelyeket a globalizáció meggyengített, illetve kiszervezett onnan.?
Minőségi előrelépést jelentett 2007-ben az elektronikus elszámolás bevezetése, ?regiocard? néven. Kiderült, hogy ily módon azokat a nagyobb cégeket is be lehet vonni, amelyek soha nem fizetnek egymásnak készpénzzel. Az iskolai próbálkozás pedig annyira megnyerte a helyi hatóságok tetszését, hogy takarékszövetkezetek is ?beszálltak?.
Az információ a kulcs
Úgy tűnik, a könyvelésben sem jelent gondot a helyi pénzben befolyó számlák nyilvántartása. Miután a papírpénz forgalma bizalomra épül, igen fontos a rendszeres tájékoztatás. Nemcsak a helyi újságok és egy rendszeresen frissített honlap (www. chiemgauer.info) szolgálja ezt a célt, hanem különböző standokkal a helyi vásárokon is jelen vannak a lelkes önkéntes bankárok.
Christian Gelleri és társai persze nem arra törekednek, hogy leváltsák a közös európai fizetőeszközt. A nagy,hatalmú német Bundesbank őrei szemügyre vették a fura bajorok kísérletét, és arra jutottak, hogy a chiemgauer nem veszélyezteti az európai pénz egyeduralmát. Még akkor sem, ?ha ezerszer ennyi helyi pénzt adnának ki.?
Urstromtaler
Németországban, a hajdani NDK területén fekvő Magdeburgban forgalomban van egy helyi fizetőeszköz, az Urstromtaler, amelyet csak a városban és közvetlen környékén használnak. Az első látásra a Monopoly-cédulákra hasonlító (ennek ellenére jó minőségű) pénzt több mint 200 vállalkozás - pékség, élelmiszerbolt, ékszerüzlet, étterem, mozi - fogadja el, sőt ha a vásárló óhajtja, a visszajárót (is) abban kapja. Egyébként pedig a városközpontban lévő kibocsátó irodában juthat hozzá, az eurót 1:1-es árfolyamon váltva be. Az Urstromtaler lényeges tulajdonsága, hogy a bankók bizonyos időközönként folyamatosan veszítenek értékükből, ha nem használják őket (ezt bélyegek felragasztásával ellenőrzik). Ez arra ösztönzi a használókat, hogy felhalmozás helyett költsék pénzt.
A szakvélemény azzal számol, hogy a jövőben több regionális valutát fognak létrehozni Európában, és ezeknek a tömege is nőni fog. A chiemgauer hatására a szomszédos régiók is hasonló kezdeményezéssel próbálkoznak: megjelent az eder taler, a sterntaler és a donautaler (ezek neve egyúttal a ?tallér? szót is felidézi). A német főváros egyik kerülete is bízik a régiós pénzek jövőjében, és hamarosan prenzlauert fog a ?piacra dobni?. Alsó-Ausztriában pedig a Gazdasági Minisztérium segítségével a waldviertler nevű helyi pénzzel próbálkoznak.
A Svájci WIR
A svájci WIR helyi számlapénz rendszer az egyik legrégebbi, ami 70 éve működik a formális bankrendszerrel elszámolásban, de attól függetlenül saját valutakóddal, ami a CHW.
A Svájcban 1934 óta működő WIR Bank és a hozzá kapcsolódó pénzhelyettesítővel helyi kiegészítő fizetőeszköz, a WIR eredetileg 16 taggal indult az 1929-es világválság után. A rendszer a vásárlóerő megteremtését teszi lehetővé saját kibocsátású pénzhelyettesítővel, amit egy 60 ezer résztvevőből álló nemzeti üzleti kör biztosít.
A WIR körforgása a WIR beruházási hitel folyósításával indul, amely svájci frank hitelből és WIR hitelből álló kombinált konstrukció is lehet, és építési, felújítási projektek, illetve ingatlanvásárlási illetve bármilyen egyéb szolgáltatás céljaira használhatóak fel.
A WIR hitelt csak a gazdasági körhöz csatlakozott vállalkozások vehetik fel. A hiteltörlesztéshez szükséges WIR összeg a hitelt felvevő vállalkozás számára úgy teremthető elő, hogy WIR-t fogad el az ügyfeleitől, húzóerőt teremtve a gazdasági kör szereplői számára.
A rendszer fennállása során stabilizáló hatást fejtett ki a gazdaságra, a WIR használat erősödése egyértelműen megfigyelhető a svájci frank hitelek drágulása esetén.
Prof Dr. Bernard Lietaer szerint ez a rendszer mentette meg Svájcot a gazdasági összeomlástól 2008 után.
A Svájci WIR-röl Bővebben: konkrét példával illusztrálva.
http://helyikozossegipenz.blogspot.com/2011/04/svajci-wir-helyi-szamlapenz-rendszer.html
